Az elsõ kartonból készült söralátéteket a Friedrich Horn német nyomdatársaság vezette be 1880-ban, az elsõ farostból készült alátétet pedig a drezdai Robert Sputh készítette el 1892-ben. Ez utóbbi alátéteket a Watney Sörfõzde jelentette meg 1920-ban, Angliában, világos söre népszerûsítésére. Az aránylag olcsó farost alátétek feltalálása elõtt egyébként agyagból vagy akár porcelánból készült korsótartókat – ún. „bottle coasters” (üvegalátétek) – is használtak. A mai alátétek anyaga általában különbözõ vastagságú szürkelemezes karton, vagy az erre a célra speciálisan, fehérített rostból kifejlesztett söralátét karton, de korábban egyéb nedvszívó anyagokat – pl. habosított mûanyagot, habgumit, parafát, bõrt, filcet, fát, papírt, lent és vattát –, sõt olykor néhány nem nedvszívó anyagot (gumit, mûanyagot és fémet) is felhasználtak.

Az elsõ söralátétek mind aránylag vastagok, mintegy 6,5 mm-esek voltak, és csak egy színnel nyomtatták õket. Ekkor még a nyomdász neve is ott díszelgett apró betûkkel az alátét alján. Ha „A. Brown” nevét olvassuk ott, az alátét valószínûleg 1936 elõttrõl való. A „Regicor (Reginald Corfield)” jelzésûek nagy valószínûséggel 1935 és 1950 között készültek. Ebbõl az idõszakból származnak még a „Tresises” jelûek is, bár ilyen alátétet még legalább 1955-ig gyártottak. Ekkor már számos söralátét-készítõ mûködött, a legnagyobb azonban messze a „Quarmbys” volt, ezt a nevet olvashatjuk egyébként a legtöbb korai Guinness-alátéten is. Magyarországon a korai, mára antik darabnak számító alátéteken többek között a „Berkovits”, „Schäffer Breslau”, a nagymarosi „M. Rockstroch”, a budapesti „Furtuna Nyomda Rt.”, „Fövárosi Nyomda RT”, „Hornyánszky Nyomda RT”, „Salzer”, „Globus” és „Dávid” („Dávid Károly és fia”) védjeggyel ellátott egykori nyomdászok nevei találhatóak, de készült magyar nyalvû alátét egykoron a legendás Robert Sputh által fémjelezve (Részvény Udvasi Sör), ezen ritka példányok értéke azonban mára felbecsülhetetlen!

1939 után a söralátétek többségét mintegy 3,2 mm vastag farostra nyomták, felületük azonban változott. Az érdes vagy rovátkás felületûek valószínûleg 1955 elõttrõl valók, az erõsen kifehérített felületûek csak az utóbbi évtizedekben terjedtek el. Napjainkban a legtöbb alátét alapja fehér matt, vagy fényes karton, vastagságuk csupán 1 - 1,5 mm-re csökkent, sõt gyakran találkozhatunk egészen vékony, 1 mm-nél is vékonyabb söralátétként használt kartonlapocskákkal. Elõfordulnak még fóliázott, vagy mûanyag kartonból készült poháralátétek is, melyek ugyan idõállóbbak, mint farost alapú társai, viszont a nedvszívó tulajdonság hiányában az eredeti funkciót ezek a típusok már nem képesek maradéktalanul ellátni.

A másik nagy változást az jelentette, hogy az egyszínû, kezdetben szabad kézzel rajzolt grafikát, vagy humoros reklámszöveggel kísért karikatúrákat ábrázoló darabok után megjelentek a színes, képekkel ellátott alátétek. Így a nyomdatechnikával együtt a söralátétek is fejlõdtek, például a korábban elterjedt szitanyomást felváltotta a legmodernebb digitális lézertechnika, illetve a nagy mennyiségben készült alátétek legyártására is alkalmazott ofszetnyomtatás és egyéb speciális technológia.

 

A legnagyobb söralátétgyártó cég:

Az 1872-ben alapított Quarmby Promotions (Quarmbys) csomagolóipari cég 1931-ben kezdett söralátéteket gyártani Milnsbridge-ben. A céget átvevõ német székhelyû Katz Csoport (Weisenbach) áthelyezte a termelést Brighouse-ba, majd 2006-ban a nyugat-yorkshire-i Morleyba, 2009-ben azonban leállították a termelést. Az Egyesült Államokban az American Coaster Company vezette be az italalátéteket 1978-ban. 2007-ben a cég felvásárolta versenytársát, az AD-Mat International Coasters USA, Inc.-et, ezzel létrejött a rövid életû American Coaster Ad-Mat, Inc. A Katz Csoport még 2007-ben megvásárolta az American Coaster eszközeit, 2009-ben viszont része lett a szintén Németországban mûködõ Koehler Paper Group, papíripari vállalatnak. Jelenleg ők gyártják a világ söralátéteinek mintegy 75 %-át, ami nem kevesebb, mint 3,5 milliárd (!!!) alátétet jelent évente.

 


Felhasznált irodalom : "Beer Drinkers Guide to Tegestology", by M.J. Powell (magyar fordítás: Zámbó Ildikó)

Wikipedia